Lajos Vilmos őrgróf hét évvel a harmincéves háború
befejezése után, 1655. április 8-án született Párizsban, az Hôtel
de Soissons palotában. Édesapja Ferdinánd Miksa badeni őrfgróf (1625–1669)
volt, I. Vilmos badeni őrgrófnak (1593–1677) és Katharina Ursula
von Hohenzollern-Hechingen hercegnőnek (1610–1640) fia. Keresztneveit
nagyapja, Vilmos őrgróf és keresztapja, XIV. Lajos francia király
választották ki. Apjának örökletes birtoka a katolikus Baden tartomány
volt, Baden-Baden (vagy röviden Baden) székvárossal, amelyet hivatalosan
csak 1939 óta neveznek Baden-Badennek, megkülönböztetésül a svájci
Badentől és az alsó-ausztriai Baden bei Wien-től. [1] [2]
Édesanyja Lujza Krisztina savoya-carignani hercegnő
(Louise Christine de Savoie-Carignan, 1627–1689) volt, Tamás Ferenc
savoya-carignani hercegnek (1595–1656) és Marie de Bourbon-Condé
hercegnőnek, soissons-i grófnőnek (1606–1692) leánya, Jenő Móric
savoya-carignani herceg húga, Savoyai Jenő herceg nagynénje.
Lajos Vilmos őrgróf volt a házaspár egyetlen közös
gyermeke. Alig volt fél éves, amikor szüleinek viszonya végzetesen
megromlott. Apja könnyelműen valami sértő megjegyzést tett feleségére.
A befolyásos anyós, Marie de Bourbon-Condé hercegnő elérte, hogy
rokona, XIV. Lajos király Versailles elhagyására szólítsa keresztfiát.
Ráadásul Lujza Krisztina őrgrófné, aki teljesen anyjának befolyása
alatt állott, megtagadta, hogy elhagyja a Versailles-i kastély fényes
világát, és kijelentette, hogy nem hajlandő férjével a „hideg és
ködös Germániába” utazni. Ferdinánd Miksa őrgróf így csak félesztendős
fiát vihette haza székvárosába, Badenbe. Az anyjától elszakadt kisfiút
nagyapjának, Vilmos őrgrófnak második felesége, Mária Magdaléna öttingeni
grófnő nevelte fel. Lajos Vilmos 1669-ben, 14 éves korában édesapját
is elveszítette, egy Heidelberg környékén bekövetkezett vadászbaleset
következtében.