IV. Mohammed (1642-1693) szultán (1648-1687) Bécs alatt 1683-ban vereséget szenvedett. A csatában döntő szerepe volt Sobieski Jánosnak (Jan Sobieski), aki III. János (1624-1696) néven lengyel király (1674-1696) volt. Sobieski támogatta Thököly Imre fölkelését, de 1680 után jó viszonyt igyekezett kialakítani I. Lipót császárral. 1683-ban Sobieski János lengyel király a Bécs alóli török ütközetből Stary Sączon keresztül tért vissza Lengyelországba.

A csatában kiemelkedő szerepe volt Lotharingiai Károly hercegnek (1683-1690) is. Lotharingiai Károlyt XIV. Lajos francia király megfosztotta a Lotharingiai hercegségtől, ezért Habsburg-szolgálatban volt. 1686-ban ott volt Buda visszafoglalásánál is, és jelentős szerepe volt Magyarország felszabadításában. Lotharingiai Károly unokája, I. Ferenc István Lipót (1708-1765), 1729-től Lotharingia hercege, 1732-1736 között Magyarország királyi helytartója, 1737-től Toscana nagyhercege, 1745-től német-római császár lett. I. Ferenc Mária Terézia férjeként a Habsburg-Lotharingiai ház megalapítója lett.

Bécs 1683. évi török ostroma, Érsekújvár 1685. évi felszabadítása után 1686 őszén a keresztény sereg megindult, hogy visszavegye Budát, az oszmán Birodalom kulcsát. A 100 ezer főnyi keresztény seregből Lotharingiai Károly herceg vezetése alatt mintegy 64 ezer fő vonult. Budavár ostromában mintegy 20 ezer magyar harcos is részt vett. A hadműveleteket a sereg vezérkari főnöke, Savoyai Jenő irányította. Savoyai Jenő herceg (1663-1736), osztrák politikus és hadvezér, 1683-tól a császári hadseregben harcolt a török, később Franciaország ellen.
A magyar seregben részt vett Koháry István gróf (1649-1731), főnemes, hadvezér és költő, aki korábban, mint Habsburg-hű főúr 1682-1685 között Thököly Imre fogságába került. Részt vett Buda 1686. évi visszafoglalásában, majd Eger 1687. évi töröktől való visszavételében. később 1711-től altábornagy, 1714-től országbíró lett. A barokk udvari költészet képviselője volt.

Budát a 70 éves Abdi Abdurrahmann pasa védte mintegy 10 ezer védővel és 200 ágyúval. A középkori Buda erődítései az alsóvárosból, a várból és ezen belül a várpalotából álltak. Az alsóvárosból a várba négy kapu vezetett. Keletről a Duna felől a konstantinápolyi vagy vízi kapu, északról a Bécsi kapu, nyugatról a Fehérvári kapu és délről a Palota kapu.

A császári sereg június 12-én ért a város közelébe. A bajorok meglepetésszerű támadással június 17-én elfoglalták Pestet, és június 21-én befejeződött Buda körülzárása. A rendszeres ostrom is megindult. Június 24-én az ostromlók elfoglalták a Vízivárost. Július 22-én a rendszeres lövetés következtében a Duna felőli várfalon egy bástya leomlott. Másnap Abdurrahmannt megadásra szólították fel, de a pasa két nap múlva váratlan kirohanást intézve a brandenburgi csapatoknak súlyos veszteséget okozott. Lotharingiai Károly eközben arról értesült, hogy Szulejmán az új nagyvezér felmentő seregével Buda felé közeledik. A török elé küldte Caprara tábornagy hadtestét, megerősítve Pálffy 20 század huszárjával.

Július 27-én Lotharingiai Károly általános rohamot intézett a vár ellen, melynek súlypontja a Palota kapunál és a Bécsi kapunál volt. Hogy a törököt megtévessze, Esterházy János 2000 magyar hajdúját a leromlott bástya ellen irányította. A törökök, mivel itt várták a főcsapást, erőiket ide vonták össze. A hajdúk nagy véráldozattal járó támadásának köszönhetően a bajor és a császári csapatok a Palota bástya illetve a Bécsi kapu körüli bástyák birtokába jutottak. A vár azonban még mindig szilárdan állott.

Augusztus 3-án újabb általános roham indult a vár ellen, de sikert ez sem hozott. Augusztus 8-án feltűnt a török felmentő sereg Sátán pasa vezette elővéd csapata Budafokon. Amikor a várat védő törökök értesültek a felmentő sereg jelenlétéről, augusztus 10-én kicsaptak a várból, és ez alkalommal a szászoknak okoztak érzékeny veszteséget. Szulejmán nagyvezér augusztus 13-án és 14-én teljes harchoz fejlődött seregével előrenyomult és támadást indított. Savoyai Jenő ellentámadást hajtott végre, melynek során a Bercsényi huszárezred, valamint a Petneházy huszárezred rohama sikeres volt és a megvert, megzavarodott török sereget visszaszorította.

Másnap a császáriak ellentámadást terveztek, azonban Szulejmán ezt már nem várta be és seregével az éjszaka folyamán Székesfehérvárra húzódott vissza. Augusztus 20-án újabb török lovasok jelentek meg a láthatáron. Egy 2000 főből álló dandár váratlanul vakmerő, bravúros cselekedetre szánta el magát. Budakeszin, Lipótmezőn és a Hidegkúti úton sebes vágtában a vár felé rohant, s a közben 500 főre apadt csoport áttörte az ostromzárat, és a Vérmezőre jutva a Fehérvári kapun át a Várba nyargalt.

Augusztus 23-án a bajorok támadtak s elfoglalták a Várpalota egy részét. Augusztus 29-án ismét kísérlet történt a törökök részéről arra, hogy erősítések jussanak be a várba. Ezúttal a vállalkozás kudarccal járt. Szeptember 2-án a szövetséges sereg általános rohamot indított a vár ellen. A brandenburgi csapatok mindent elsöprő lendülete a szövetségesek kezére juttatta a Bécsi kaput, amelyen át megnyílt az út az egész vár területére. Maga Abdi Abdurrahmann budai pasa is a Bécsi kapu védelmében esett el. A 150 éves török uralom után a magyar zászlót Petneházy Dávid tűzte ki a budai vár falára.

Szóljon hozzá!....>>>>