1683-ban Kara Musztafa nagyvezír 180 000 emberrel ostrom alá vette
Bécset. A súlyos helyzetbe jutott császárváros felmentésére Tulln
mellett gyülekeztek az
osztrák, lengyel és német szövetséges hadseregek. Szeptember 12-én Lotaringiai
Károly herceg és Sobieski János lengyel király vezetésével megtámadták, és
a kahlenbergi csatában szétverték az ostromlókat. A vert hadsereg
a magyar hódoltsági
területre vonult vissza. A császári haderő elfoglalta Párkányt, Visegrádot.
Badeni Lajos őrgróf Generalwachtmeister (kb. vezérőrnagyi) rangban
vett részt az ütközetben.
Helytállásáért november 23-án lovassági tábornokká léptették elő. II. Károly
spanyol király az Aranygyapjas renddel tüntette ki. Az őrgróf a kitüntetés
aranyozott mását harci mellvértéjére ötvöztette.
Harcolt Buda 1684-es sikertelen ostrománál is unokafivérével, Savoyai
Jenő herceggel együtt. Buda 1686-os sikeres visszavívásában már
vezető parancsnokként
ténykedett.
1685-ben Esztergom elfoglalását vezette. 1686. december 12-én, 31 éves korában
tábornaggyá (Feldmarschall) nevezték ki. 1689. szeptember 6-án a császár
a török front főparancsnokává nevezte ki, a betegséggel küszködő
V. Károly lotaringiai
herceg helyére. Több hadjárat húsz ütközetében bizonyíthatta stratégiai tudását.
A követező két évben elfoglalta Székesfehérvárt, Várpalotát, Pécset, Nándorfehérvárt.
Az oszmán haderő dél felé hátrált, Badeni Lajos őrgróf 1689. szeptember 24-én
győzelmet aratott a közép-szerbiai Niš mellett. A császáriak felszabadítóként
hirdették magukat, a szerb nép tömegesen kelt fel az oszmán megszállók ellen.
1689-ben Lajos a bulgáriai Vidinnél nyert csatát. Az 1683–1689 közötti győzelmes
törökellenes háborúkban szerezte melléknevét, a nép „Lajos, a török” (der
Türkenlouis) néven kezdte őt emlegetni. Hadvezéri teljesítményéért
a császár birodalmi tábornaggyá
(Reichsfeldmarschall) nevezte ki.