Késmárki gróf Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. – Izmit,
1705. szeptember 13.) kuruc hadvezér, 1682–1685 között Felső-Magyarország,
majd 1690-ben Erdély fejedelme.
Ifjúkora óta ellenséges érzelmeket táplált a Habsburg-házzal szemben,
elsősorban a protestáns vallásgyakorlás és a rendi szabadságok megsértése
miatt. Fiatalon, 23 évesen választották a kuruc hadak főgenerálisává.
Törekedett a mozgalom Erdélytől való politikai függetlenítésére,
ami 1682-ben sikerült török támogatással. Ugyanakkor egészen hatalma
1685-ös elvesztéséig nem szakított véglegesen Béccsel, számos alkalommal
kezdeményezett béketárgyalásokat, felajánlotta a császárnak biztosítandó
fegyveres támogatást a török kiűzésére, ám feltételeit az udvar rendre
elutasította. Ezt követően tevékenysége fokozatosan kiszorult a Kárpát-medence
területéről. 1690-ben a zernyesti csatában aratott győzelmével átmenetileg
sikerült megszereznie az erdélyi fejedelmi címet, de végül a császári
csapatok elől meghátrálni kényszerült. A karlócai békét követően
élete végéig az Oszmán Birodalom területén élt száműzetésben. A kis-ázsiai
Izmitben hunyt el 1705-ben.