HÁREM arabul HARÍM, a muszlim országokban a háznak a család notagjai számára elkülönített része. A harímí szót összefoglalóan az itt élo nokre is alkalmazzák. Indiában a hárem neve zanána (a perzsa zan, „no”szóból), Iránban pedig andarún ([a ház] „belsõ része”). Az európai köztudatban ugyan a hárem fogalma szorosan összekapcsolódik az iszlámmal, de a hárem intézményét ismerték a Közel-Kelet iszlám elotti társadalmaiban is. Ezeknél a hárem a nok biztonságos, privát területe volt, viszont a nok a közéletben is szerepet játszottak. Mohamed próféta nem kitalálta, csak támogatta a háremnek, ill. a nok elzárásának és lefátyolozásának gondolatát. Ahol elterjedt az iszlám vallás, ott általában megjelent a hárem is. A noknek nyilvánosságtól való távol tartása jellemzobb volt a muszlim hárem intézményére, mint a megelozo változatokra. Az iszlám elotti Asszíriában, Perzsiában és Egyiptomban a legtöbb uralkodói udvartartáshoz hozzátartozott a hárem is. Itt az uralkodó feleségei és ágyasai, azok szolgálónoi és eunuchjai éltek. A királyi háremeknek fontos politikai és társadalmi szerepük volt. Az uralkodók gyakran azért vettek a háremükbe újabb feleségeket, hogy megszilárdítsák a politikai szövetségeket. A feleségek megpróbálták magukat és fiaikat a legnagyobb hatalmat jelento állásokba elhelyezni, s ezzel a hárem egyfajta politikai küzdotérré vált, ahol rivális pártok küzdöttek az udvari befolyásért. Minthogy a feleségek többnyire befolyásos és nagy hatalmú családokból származtak, a háremen belüli intrikáknak gyakran messze ható következményeik voltak, néha egyenesen dinasztiák bukásához is vezettek. A XX. század elejéig a jómódú arabok házaiban rendszerint nagy létszámú hárem volt. A leggazdagabbaknál minden egyes feleség saját lakrészt és szolgasereget kapott, míg a kevésbé jómódú háztartásokban a noknek kisebb lakóterület jutott, és kevesebb lehetoségük volt az elkülönülésre. Ám a legszegényebb arab házban is külön háló-, ill. lakóterülete volt a férfiaknak és noknek. A XX. század második felében a háremet eredeti formájában már csak az arab társadalom konzervatívabb tagjai tartották fönn. A Török Birodalomban a szultán
háreme, a szeráj (az olasz serraglio, „elzárt
terület”szóból) gondosan megszervezett intézmény
volt. Külön személyeket neveztek ki ide a rend fenntartására és
az ügyintézésre, s az egészre a szultán
anyja, a válide szultán felügyelt. 1926 után,
amikor a többnejuséget betiltották, a nok elzárása
is mind ritkább lett. Forrás: Terebess Ázsia
E-Tár
|
