| Galántay
Ervin
Buda ostroma, 1686 – spanyol szemmel Az alábbiakban két, Magyarországon teljesen ismeretlen kiadvány alapján mutatjuk be Buda 1686-os ostromát a Magyarországon harcoló spanyol haditudósító szemszögéből. Buda ostromának rendkívüli nemzetközi visszhangja volt: az egész keresztény világ tudósított róla, és a hírek a lehető leggyorsabban jelentek meg. Az alább ismertetett kötetek közül az első három hónappal az ostrom vége után már napvilágot látott, ami hatalmas teljesítmény, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a kéziratot először a kb. 2000 kilométerre fekvő Spanyolországba kellett juttatni, ott át kellett írni, végül be kellett mutatni a cenzúrázó jezsuita atyáknak is. Szerzőjéről, Don Francisco Fabro Bremundánról csak annyit tudunk, hogy spanyol tábori lelkészként vett részt Buda ostromában. A kiadványokat terjedelmi okokból kivonatolva, a fontosabb idézetek pontos megadásával közöljük. Néhány részlet helyesebb megvilágításához segítségül hívtunk más műveket is, ezeket a lábjegyzetben említjük. A szöveg gondozásánál a helyesírási hibákat javítottuk, ahol pedig indokolt volt, lábjegyzetben közöltük az esetleges tárgyi tévedéseket, elírásokat, illetve kiegészítettük az értelmezésre szoruló kifejezéseket. Mindkét idézett mű Galántay Ervin professzor (Cossonay, Svájc) birtokában található.
SPANYOL HADIJELENTÉSEK A MAGYAR HARCTÉRRŐL 1. Diario del asseido, y expugnacion de la ciudad de buda metropoli del reyno de ungria A Magyar királyság fővárosának Buda vár ostromának
és visszavívásának naplója Ajánlva nagykegyelmű Don Ivan SILVA, MENDOZA, SANDOVAL y HARO urnak, ki Saldanya grófja, Algecia őrgrófja, az Infantado, Pastrana és Melito hercegének elsőszülött fia etc. 2 x 28 oldal + három címlap és egy fél oldal, összesen 60 oldal, 14 x 19 cm 2. FLORO HISTORICO de la GUERRA SAGRADA CONTRA TURCOS de Don Francisco Fabro Bremundán, Madrid 1687 — A török elleni háború 1686. évének teljes krónikája,
szerkesztette Don Francisco Fabro Bremundán (az idézetek a tulajdonomban levő spanyol eredetiből fordítva: Galántay E.) A szerző nem latinul ír, mivel „a spanyol nemzet
aggódva várja, hogy a nép nyelvén jusson napvilágra e beszámoló”,
s egyben biztosítja az olvasót, hogy „vigyáz arra, hogy a teljes
igazság tiszteltessen”.[1] „Immár három éve, hogy a Császár e Szent Háború fővezérének nevezte ki Lotharingiai (V.) Károly herceget. 1686. május végén Sopronból Érsekújvárra indult, június 3-án már Győrbe ért.”[3] 1686. június 5., Komárom: találkozás a Bajor Választó csapataival. Június 7-én hadiszemle Párkány mellett: gróf Rüdiger Starhemberg császári csapatai, bajorok Miksa Emánuel herceg[4] és Sereni altábornagy[5] vezénylete alatt, a szász választó beérkezett egységei, parancsnok gróf Maximilian Trautmannsdorf (1000 fő lovasság, 6 zászlóalj gyalogos, összesen 3600 fő). Június 9: haditanács gróf Rudolf Rabatta vezérhadbiztos és gróf Theodor Heinrich Strattmann császári megbízott részvételével. Strattmann közli, „a császári fenség úgy döntött, hogy mindenekelőtt Budát kell visszavívni” — era la mente de Su Md. Cesarea que se marchasse qunto antes a poner el sitio de Buda.[6] Elhatározzák, hogy amint beérkeznek a brandenburgi és sváb segédcsapatok, nekilátnak az ostromnak, és „még a tél beállta előtt” visszaveszik Budát. Az ostromhoz máris rendelkezésre áll 30 000 főnyi gyalogság. Hetven ostromágyút és negyven haubicot kell elegendő lőszerrel előrehozni. Görög menekültek a budai török helyőrség számát 10 000-re becsülik. Talán 30 000 embert tudnak mozgósítani a hódoltsági magyar területek pasái. A török felmentő sereg messze a Balkánban szerveződik. „35 000 veterán mellett 49 000 újoncot szándékoznak felvonultatni.” Velük szemben a keresztény szövetséges hadseregek hadrendjében 104 050 harcossal számolnak, belevéve az Erdélyben bevetett hadtestet. Rabatta szerint a császáriak száma 23 550, gróf Friedrich Siegmund Scherffenberg altábornagy hadteste 13 000, a szászok 4700, a brandenburgiak 8200, a svábok 4000, a frankok 1000, a svédek[7] 1300 főt számlálnak, a bajor gyalogság 12 000, a bajor lovasság 9600 főt, további 8000 fő bajor zsoldban, valamint 6000 magyar zsoldos áll rendelkezésre. Fizetési létszám[8] : 104 500. Ebből a királyság magyarok száma mintegy 10 000, Petneházy átállt kurucai pedig 1500 fő. Keresztény oldalon harcol tehát 12 000–15 000 magyar, míg az ellenség zsoldjában kuruckodik ismét Thököly Imre és az erdélyi hűbéres fejedelem, Apafi.[9] Ilyen erőviszonyok mellett döntő a lendületes hadművészeti vezetés, az ellátás szervezése és a manőverezés. 1683 óta a török vezérkart szinte megtizedelte a szeszélyes IV. Mohammed szultán. A bécsi udvarban is folyik az intrika, de egységesebb a vezetés, mint a töröknél. Okos és diplomatikus a fővezér, Lotharingiai Károly — ezt a kortárs magyarok is látják. Június 13. Corpus Christi (Úrnapi) körmenet és zászlóáldás után a bajorok a Duna bal partján, a császáriak és a szászok a párkányi hadihídon át, majd a Duna jobb partján menetelnek. A lovasságot zömében a Dunántúlra küldik lótápot betakarítani.[10] 14-én a császáriak beveszik Esztergomot,[11] 15-én a bajorok visszafoglalják Vácot[12] és 16-án a Fővezér lovassága a Szentendrei-szigetet szállja meg. Újabb hadihíd épül. A lovasság bevárja a gyalogosokat, majd 17-én a bajorok rohammal beveszik Pestet. 18-án a fősereg Szentendréről Óbudára települ, Starhemberg már a Lukács fürdőben melegítheti köszvényes csontjait. Csajkán beérkezik a fővezér, Lorraine — magyar nevén Lotharingiai Károly —, s azonnal utasítja Taaffe és Francesco Gondola ezredeit az 1684-es rohamárkok rendbeszedésére. Bottyán János huszárjai Ercsinél foglyokat szereznek, kik szerint Budavárott a janicsárok ereje nem több mint 60 nem teljesen feltöltött oda (század), vagyis alig 6000 fő .[13] A többi szpáhi vagy tartalékos azab. A török tisztek nem sokra becsülik a vár parancsnokát, az idős (84 éves!) Abdurrahmant, főleg Sejtán basával összehasonlítva, ki az 1684-es ostrom idejében védett. (Abdy… muy viejo… poca estimacion entre los Otomanos en comparcicion de Seitan Basa).[14] Kémek jelentik, hogy a Bajára érkezett török sereg 10 000 szpáhival és janicsárral elakadt a mocsarakban, és elégtelen az ellátásuk. „Könnyebb nekünk a Dunán leúsztatni az utánpótlást, mint a töröknek ár ellenében vontatni az uszályaikat”, örvendeznek a tudósítók. (Kiegészítés: vízi úti szállítás hiányában egyetlen 18. századbeli hadsereg sem tudott raktáraitól 140–160 km-nél távolabb tevékenykedni. Egy 60 000 főnyi hadsereg egy havi ellátása — belevéve a lovasság és a vontatólovak lótápját, a tábori malmok és a sütödék számára tüzelő és tégla, lőszer, javítóműhelyek stb. biztosítását — 11 000 szekérrakományt igényelt. A menetoszlop 180 kilométeres hosszúsága 280 kilométer lett volna.) Rabatta két évi munkával feltöltette a bécsi, győri és komáromi raktárakat, és elegendő sajkást is toborzott. A törökök Budán hosszú ostromra voltak elkészülve, a nagyvezér tábori serege a belgrádi raktárakból lett ellátva. 19-én jelentik, hogy a brandenburgi csapatok Nyitrára érkeztek, és a svábok is már csak néhány nap gyalogmenetre vannak Budától. Június 21-ére elkészül az új hajóhíd Budára, a bajorok átcsoportosulnak, és a Gellérthegy lábánál, a Rudas fürdő mellett ütnek szállást. Pest és két nagy Duna-parti rondella védelmét, en cargo a los Ungaros, a magyar hajdúkra bízzák. Ellenlépésként Abbi basa koncentrálja a védelmet, visszavonja a Gellérthegyen települt őrséget, és elrendeli a nők és gyermekek kitelepítését. A keresztény oldalon az Úrnapja óta eltelt tíz nap alatt óramű pontossággal folytak a hadműveletek. A hatalmas nemzetközi sereg előrenyomulása tökéletesen egybehangolt volt. A keresztény vezérek helyszemlét tartanak, felmásznak a Gellérthegy tetejére, elhatározzák, hogy ott kellene erődöt emelni, („una ciudadela… que occupasse al espacio que les parecia nacido para ella”), mivel „ez a hely mintha e rendeltetésre született volna”. A Gellérthegyről belátják egész Budavárát, és feljegyzik, hogy a törökök nemcsak kijavították az 1684-es ostrom falrombolásait, de még egy új falat is húztak le a Dunáig „régimódi körbástyával megerősítve.” A tudósítók csodálják a sok karcsú minaretet, mellettük állnak a volt templomok — profandos por el impio culto —, a hitetlenek szertartásai által meggyalázva. Az elhanyagolt királyi palotából laktanya lett és hadszertár. A várfalat a törökök kihívó módon vakító fehérre meszelték. Lobognak a bástyákon a lófarkas zászlók. Június 21-én a török védők kiengednek a várból 600 keresztény nőt és gyereket, míg a saját asszonyaikat a gyerekekkel (300 főt) már korábban a Szt. Margit (mai Csepel)[15] szigeti dereglyékhez küldik. Védelmükre rendel Abdi basa 4 századnyi szpáhit. Felfigyelnek a mozgásra a zsákmányra éhes győri és komáromi hajdúk és huszárok, s lekaszabolják a török őrséget. Kezükre jut 20 nagy uszály, megrakva 500 000 reales de ocho értékű ezüsttel és a török tisztek háremeivel és gyerekeivel. Az asszonyokat megerőszakolják — „imitaron el rapto de las Sabinas, llevandollas e ellas los ninyos” — letépve a csecsemőt az anyjuk melléről, majd vértől ittasan a sziget egész lakosságát — passado al cuchillo — kardélre hányják! A szigeten 4000 keresztény lakott, ők hívták be a magyarokat. A férfiakat a huszárok felkoncolják. A civil lakosságból mindössze 5 férfit és 180 asszonyt hagynak életben! „Los Ungaros… hizieron tal, y tan breve, pesqzuza… que solo a quinze hombres, de mil que havian, y a ciento y ochenta mujeres y ninyos dejaron con vida”: „azzal a nagy eredménnyel, hogy ez a nagy sziget, mint a Duna egyéb szigetei is, teljesen elnéptelenedett”.[16] Közben a budai táborba egyre nagyobb számban érkeznek be az idealista nemzetközi önkéntesek. Igen fiatalok: Vaudemont herceg 16 éves, Claude- François Mercy 20, Charles duc de Commercy 25, a spanyol Bejar, Zunyiga, Valero és Escalona hercegek huszonévesek. Fiatal a császári tisztikar is: 23 éves Eugene de Savoie (Savoyai Jenő) vezérőrnagy és alig 24 éves Miksa Emánuel, a bajor választó, 27 éves Badeni Lajos — Markgraf Ludwig Wilhelm von Baden, avagy „Türkenlouis” — és alig 30 éves báró Michele d’Asti alezredes. Mindössze 15 éves II. Jakab angol király természetes fia, James FitzJames, ő mint Berwick hercege lesz ismert később a történelemben. Anyja a szépséges Amanda Churchill — a király szeretője —, Marlborough herceg húgocskája. A harcias FitzJames az ifjú XIV. Lajos udvarából érkezik lóháton, és mint írja, kiéhezetten: „having lived since my depart of Vienna upon bread and wine for we could not find upon the road the least thing to eat”: „Bécset elhagyva, útközben semmi ennivalót nem találtunk, a magunkkal hozott bort és kenyeret fogyasztottuk”. „Hungary is the miserablest country in the world for it is pundered every day by Christians or Turks or somethimes by both”: „mert Magyarország a világ legnyomorultabb országa, melyet naponta rabolnak ki törökök és keresztények, sőt néha mindkettő”.[17] FitzJames úrfi sok más brit önkéntest talál a táborban — an abundance of English —, itt van az angol tüzértiszt, Jacob Richards, aki pontos hadinaplót vezet,[18] valamint Milord Monjoye és öccse Lord Forbis, Lord Rupert, a skót lovag de Carré és bátyja, Milord Oberry, Lord Moore, Lord Talbot és Lord Wiseman. Szép számmal érkeznek franciák is tapasztalatgyűjtés céljából. XIV. Lajos szívesen látja, hogy a császáriak a török fronton vannak lekötve. A már említett Mercy és Commercy hercegek mellett itt van a 14 éves Vaudemont herceg, Blanchefort herceg, Souvray lovag (a Napkirály minisztere, Louvois fia) és bajtársai, Duras, de Rosne és Miremont lovagok. Nagy számmal szolgálnak francia tisztek a bajor, brandenburgi és svéd hadseregben is, utóbbiak a Napkirály által kiüldözött protestáns hugenották, mint például de Souches brandenburgi alezredes. Mivel Toscana, Milánó, Modena és Párma korábban a Német Birodalom tartománya volt, az olasz önkéntesek tiszti kinevezéseket szerezhetnek a császári hadseregben, így Fontana, Veterani, Caraffa, Caprara és Gondola tábornokok, gróf Marsigli hadmérnök és Maurizio d’Aste[19] alezredes, valamint a zseniális „Tüzes Gábor”, Frater Angelis Fabrier de Nizza. A nagyszámú spanyol közt még meg kell említenünk Don Antonio Gonzales tüzérségi tábornokot, Don Rodrigo de los Herreros, Don Mateo Morán, Don Felix de Astorga, Don Juan Manrique lovagokat és a Tercio egyéb kapitányait, akik már Flandriában harci tapasztalatokat szereztek. A nemes önkéntesek nem egyedül érkeznek, hanem — con camaradas y criados bien nacidos — családi bandériumokkal.[20] De jönnek a pápa felhívására egyszerű közemberek is a Szent Háborúba, így a nemes lelkű katalánok — honrades catalanes —, a barcelonai céhek önkéntesei. Ezrével jelentkeznek, pedig maguknak kell fizetniük saját költségeiket. A hosszú úton sokan lebetegednek (de mégis harcoltak Buda alatt vagy százan: az utolsó rohamban 55-en vettek részt, és csak 14-en maradtak életben![21] A spanyol krónika szépen írja: az aventureros lehettek hercegek vagy cipészek — todos fueron iguales en el mérito —, hősiességben nincs rangkülönbség![22] A nemzetközi önkéntesek a főparancsnokság közvetlen alárendeltségében harcolva, messze számarányuk felett tűnnek ki az ostrom alatt. Részt vesznek minden rohamban. „A katonai dicsőség — amor de la gloria — szerelmesei”.[23] Halálmegvető bátorságuk magával ragadja a mellettük harcoló sorkatonákat és zsoldosokat.[24] Június végén már alig bírják türelemmel a várakozást, naponta prédikál számukra I. Lipót gyóntatója, a fanatikus Marco d’Aviano tábori lelkész is — igaz, hogy olaszul, amit kevesen értenek —, de így is hevülnek a lelkesedéstől. Június 22-én a Rózsadombon a Víziváros fala ellen hat faltörő ágyú számára épül lövegállás. Lerombolására kitör 600 janicsár, mire a nemzetközi önkéntesek ellentámadást indítanak — con incredible brio —, remek lendülettel. A janicsárok megfutamodnak. Megsebesül gróf Marsigli, a tüzérüteg olasz parancsnoka.[25] 23-én érkezik „Tüzes Gábor” barát, egy elolthatatlan
foszfor–kén gyújtóanyag feltalálója. Újabb török kitörések következnek
26-án és 29-én, s ellenük vetik be, Commercy és Vaudemont hercegek
vezetése alatt, a nemzetközieket. „A janicsárok 52 hullát hagynak
vissza, de megsebesül a francia Soulart hadmérnök és az igen bátor
Savoyai Jenő. Kilövik alóla a lovát.” Az önkéntesek vesztesége „éjjelenként”
10–12 halott! 1686. július 1-jén csajkán érkezik Schöning tábornok, a brandenburgi csapatok parancsnoka, gróf Königsmarck és a máltai lovagrend nagymestere, gróf Herbestein. Másnap körülbelül 8000 fővel bevonulnak a brandenburgiak is. 10 gyalogzászlóalj, 6 svadron dragonyos, 12 löveg, 8 nehéz mozsár. Schöning tábornok „azonnal futóárkok ásatására rendel napi 1500 embert”. „La gente de Brandenburg, que aquella noche havia entrado en las Tricheras, trabajo con tanta actividad, que llegaron asta la muralla”, olyan odaadással dolgoznak, hogy már július 5-én a falak lábához érnek.[26] A bajor tüzérség ledönt egy minaretet, ez „tűzvészt okozott volna, ha a védők előrelátásból le nem szedik a lakóházak tetejét”.[27] Megadja magát egy török főtiszt, szerinte „janicsár nincs több mint 3000, és azok is már csak aknászaik művészetében bizakodnak.” Július 5-én a palota oldalán a bajorok előtt[28] akna robban, kitörnek a törökök, a bajorok megfutamodnak, 40 saját halottat visszahagyva. Hadbíróságot rendel el gróf Sereni bajor tábornok, amikor Bejar herceg az önkéntesek nevében felajánlja, hogy visszaveszi az eredeti állásokat. Bejar hatvan spanyollal és hetven bajor gránátossal kiveri a janicsárokat az árkokból. Mellette bajtársai, Valero, Zunyiga és Escalona hercegek egész éjjel a cölöpsor alatt lövöldöznek a védőkre — „estuvieron toda la noche con los infieles, sobre el vientre, como perros cuando rinyen” — „mint marakodó kutyák egymásra vicsorogva, szinte kezet foghattak volna az ellenséggel, míg hajnalban ismét egymás torkára ugrottak”.[29] Bejar kalapját és dolmányát 14 golyó lukasztotta. Ez volt „az ostromló sereg legjobban megtapsolt vállalkozása, bátorságot öntve azokba, akik eddig huzakodtak a bevetéstől”. A példától felajzva Sereni katonái is jeleskednek: negyedóra alatt levágnak 40 szpáhit, akik a külső védelmi vonal — a contravallatio — erődítési munkáját zavarták. 6-án a brandenburgi oldalon felrobbant török aknától meghal de Souches alezredes és 16 árkász. 9-én újabb török kitörés: 15 szövetséges halott, köztük egy sváb alezredes, Mansfeld százados és az egyik legjobb brandenburgi tüzértiszt. 10-ére végre elkészül a contravallatio négy, lövegekkel megtűzdelt erődje, amely kölcsönös tűztámogatást tud biztosítani. A következő naptól a bajorok immár 16 ágyúval rombolják a palota falait, közvetlen közelből. Újabb török kitörés: 30 szász fejét levágják, maguk 16 halottat hagynak vissza. 12-én beérkezik Antonio Gonzales tábornok. A brandenburgiak kipróbálják újfajta tarackjaikat: ezek mélyebbre fúródó bombákat lőnek, tele foszforos kátránnyal. Közben az Esztergomi és Bécsi kapuk sávjában a dupla falak közti mély árkot a magyar talpasok feltöltik,[30] előkészítve ezzel egy esetleges roham lehetőségét. Július 13-án vakmerő rohamban elesnek 160-an, továbbá 170 melléjük beosztott gránátos, megsebesül 400 önkéntes. A három rohamoszlop parancsnokai közül Starhemberg és Auersperg ezredes megsebesült, elesett Herbestein gróf. „Herbestein halála megrendíti gránátosait, mire Escalona és Bejar hercegek — egymással vetélkedve — átveszik a vezetést”, és áttörve a hitetlenek belső védárkán, Tüzes Gábor csodaszerével felgyújtják a török palánkot. Ekkor „Bejar herceget bal karján puskagolyó találja, amely átmegy a mellén, és hátgerincébe fúródik”[31]. Mellette sebesül meg halálosan Piccolomini herceg, a Rajna menti von Weden herceg, a francia de Rosne lovag, az angol Lord Rupert, Lord Wiseman és Lord Talbot urak, a protestáns lordok, Monjoye és Forbes, a flamand gróf, Albert d’Ursel, és más hősök ’de todas nationes’ minden nemzeből”. Ebben az egyetlen rohamban az önkéntesek és a támogatásukra rendelt sorkatonák véres vesztesége ezer főnél is több volt![32] 17-én a császári tüzérparancsnok, Mieth tábornok[33] is beveti a spanyol eredetű haubicokat. Másnap egy várból menekült meséli, hogy Gonzales egyik bombája a pincében robbant, és megölte az ott megbúvó százötven civil asszonyt és gyereket.[34] Éjjel azonban a védők kettős cölöppalánkot vertek a leszedett tetők gerendáiból. Egy janicsár lelövi Milord Aberdeen testvéröccsét, a skót lovag de Carré-t. Aknarobbanásban meghal a német Muckdorf és a vallon Lambert Flamand tűzmester, elesik a dán Boneberg Danes őrnagy, valamint Lerneux százados. Magyar szökevények szerint a Várban immár 2000 a török sebesültek száma. 21-én bevonul[35] Szolnokról Heissler tábornok a hozzá átpártolt több ezer kuruccal. 22-én lendületes török kitörési kísérlet: megfuttatnak 200 szász árkászt és őrségüket, megrongálnak négy ágyút és egy tarackot, megölik Lebel szász és Geschwint bajor tüzérezredeseket. Július 22-én bajor bomba találja el a Tophane lőszerraktárat a palotát a várnegyedtől elhatároló árok mentén. A robbanás ledönti a Duna felé néző fal egyik szakaszát. Másnap egy rác menekült 1500 halottról beszél. Huszárok elfogják a nagyvezér üzenetét a várparancsnok Abdi basához: a felmentő sereg Belgrádból közeledik 40 000 harcossal. Augusztus 10-éig tartson ki, „különben megfojtják”.[36] 24-én[37] gróf Königsegg tárgyal Abdurrahmannal a várban. Az albán hadastyán rendíthetetlen, szerinte a „hitetlenek pimasz gőgje oly mértéket ért, hogy már ideje, hogy Allah megbüntesse őket — addig meg kitartunk”.[38] Alig tér vissza táborába Königsegg, máris kihívó bombázásba fog a török tüzérség, majd aknát robbantanak, amely 150 keresztény életébe kerül. 25-én újabb török kirohanás, 200 harcossal: megsebesül báró Hohenwarth és immár harmadszor D’Aste őrnagy. 26-án a kétségbeesett védők ismét támadnak: hősi halált hal „a legbátrabb gyalogsági parancsnok”, gróf Fontana táborszernagy,[39] megsebesül gróf D’Apremont, a lengyel báró Gotatinski, báró von Beck, Vaubon lovag, valamint az önkéntesek közül jó százan, „amint megpróbálnak befészkelődni az öregtorony tövébe”. Válaszképp a bajorok „rohaméretté” lövik a palota falait. 27-én az első általános roham: a bajor fronton gróf Sereni két rohamoszlopot indít egy „tíz váll, illetve 30 váll széles” faltörésnél. Támogatja őket fedett leshelyről 70 mesterlövész, majd egy őrmester 6 aventurero önkéntessel és tíz gránátossal; utánuk egy második őrmester és hat ács fejszékkel; ismét egy százados, egy hadnagy és 100 muskétás, követi őket 25 árkász szerszámokkal, valamint 75 fő töltött homokzsákokkal, vagyis összesen 248 fő. Hasonló a Bécsi kapunál támadó brandenburgi rohamoszlopok rendje, nekik vannak alárendelve a győri magyar hajdúk és mögöttük, Tingen[40] vezérőrnagy parancsnoksága alatt, 1200 fő tartalék. A Vizivárosnál a keleti falnak a lőportorony robbanásakor ledőlt rése ellen elterelő támadás indul, 300 lóról szállt magyar huszárral, 30 brandenburgi gránátossal megerősítve. A rohamok a meredek törmelékhalmokon mindenütt elakadnak a védők tüzében. Az árkok feltöltésénél a törökök kénnel, szurokkal és lőporral töltött zsákokat hajigáltak az árokba, ezeket a talpasok nem távolították el, és most sorozatban robbannak, ruhája gyullad a támadóknak, így fetrengenek a janicsárok sortüzében. Megsebesül Comercy herceg, de la Verne, Valero és Llaneras őrgrófok, Apremont, Croy, Diependal, Tingen és Strahenberg ezredesek, gróf Aquinto, gróf Dona, báró Gera, Tini, Schlick, von Meritz főtisztek, sebeibe hal bele Kurland hercege. A magyar hajdúk is emberfeletti módon verekedtek a középső bástya elleni rohamban „encargado a los Topaches (infanteria Ungara) Heyduques ungaros mezclados con los alemanes — sin embargo los Ungaros hizieron mas que hombres.” [41] Másnap, 28-án a bajorok beveszik a nagyrondellát[42] zsákmányolnak nyolc löveget és két mozsarat. A palota védelmében elesett háromszáz török, sebesült is van vagy hétszáz. Válaszképpen diverziós török próbálkozás a császári oldalon is. Velük szemben 1200 gyalogos, 400 dragonyos — a török támadás hamar kifullad. 31-én üzenet a védőktől: „a maguk szakállára nem adhatják fel a török birodalom kulcsát… de általános békéről tárgyalnának.” Előbb gróf Lamberg, majd báró Kreutz badeni alezredes megy követségbe. Kreutzot megvendégelik a törökök — con grande urbanidad — kap rizst, csirkét, bort, süteményt és kávét. Kreutz azonban csak a megadásról lenne hajlandó tárgyalni, és fenyeget: „mivel a keresztények már két helyen befészkelték magukat a várfalba, ha újabb támadás indul, már túl késő lenne fegyverletételt kérni, és a tábornokoknak nem lesz könnyű visszatartani a zsoldosok dühét, és megakadályozni, hogy itt is úgy legyen, mint Érsekújvárott… nem lesz kegyelem”.[43] A törökök „igen civilizált módon” hazaengedik.[44] 1686. augusztus 1-jén táborba érkezik Batthyányi Ádám dunántúli főkapitány, a fiatal Bercsényi Miklós társaságában. 2-án bevonul Caraffa és Heißler tiszai hadteste, vele vagy 4800 magyar: báró Barkóczy és Petneházy 800 harcedzett huszárja. Éjjel a rohamoszlopok támogatására magasított lőállásokat emelnek a muskétásoknak. A fővezér tisztjei társaságában szemléli a készülődést, mellette lovagolnak a sebesült de la Verne, Apremont és a spanyol főurak. Savoyai Jenőnek egy nyíllal átlövik a kezét. A nagy hőségben lankad a támadók lendülete, mert
a felmentő sereg ellen csoportosulnak. Kémjelentések szerint a török
tábori had talán 74 000 fő, A nemzetközi önkéntesek majdnem mind sebesülten fulladoznak sátraikban, de készülnek az utolsó rohamra. Kémjelentések szerint nem jobb a helyzet a várban sem, ahol már magasabb a sebesült törökök száma, mint az épkézláb harcosoké. Augusztus 5. Az ostromló sereg circumvallatio-val veszi körül magát a nagyvezér felmentő serege ellen. Augusztus 8-án Ahmet szeraszkír pasa[46] felmentő serege már Budaörsnél manőverezik. Lotharingiai Károly Batthyány Ádámot küldi 3000 lovassal és 6 zászlóalj gyalogossal zavart kelteni. A törökök megfutamodnak. Augusztus 14-én csatarendbe rendeződnek a szeraszkir csapatai: 8000 válogatott janicsár és szpáhi.[47] Ellenük a szövetségesek először a magyar huszárokat küldik, mögöttük felvonul 9 vértes ezred. A magyarok nem tudják a török sorokat megbontani, basta dezir que peleando los Ungaros con el mayor esfuerco imaginable — no le pudieron llevar; mire zárt rendben támad a 9 vértes és dragonyos ezred, 8000 főnyi nehéz lovasság. Ezt a törökök már nem bírják, megfutamodnak, és nagy mészárlás következik. A hullák száma 3000, a foglyoké csak 500. A keresztények 9 fogatolt ágyút és 34 zászlót zsákmányolnak. Minden janicsár, a muskétája mellett, 4 gránátot és lőporzsákot is cipelt, tarsolyukban volt 4 arany dukát, „rohampénz, amelyet most a győztesek zsebelhettek be”.[48] 15-én a várfalak előtt a szövetségesek kirakják a zsákmányolt zászlókat, és lándzsákra tűzve a megölt janicsárok fejét. A török sereg 3 mérföldnyire visszavonul. Másnap gróf Pálffy János viszi a győzelmi jelentést és a zsákmányolt zászlókat Bécsbe a császárnak. Kémjelentések szerint a nagyvezér „kitépte a szeraszkir szakállát, megfojtatott 70 tisztet, köztük a megfutott szpáhik basáját”.[49] Augusztus 19. Nagyjából elkészült a circumvallatio. Augusztus 20-án a Szent Pál-völgy (a mai Pasarét) irányából vakmerő török felmentési kísérlet indul: 4000 szpáhi, 2000 janicsár.[50] A zűrzavarban 40 janicsár áttör, és bejut a várba. Négyszáz halottat és számos sebesültet hagynak a harcmezőn. 29-én hajnalban újabb kísérlet: 5000 szpáhi és lovas janicsár támad, fogatolt könnyűtüzérségi ütegektől kísérve. A keresztények becsalják őket a mai Városmajor területére, ott koncolják fel őket a falakról bámuló török várvédők szeme előtt. Augusztus 30-án bevonul Scherfenberg erdélyi hadteste, 12 000 jól táplált, pihent harcos — todos frescos y descandos. Zászlókkal, kürttel, dobbal keresztezik a hajóhidat. Szintén beérkezőben van, erőltetett menetben, az 1200 főt számláló svéd egység, amelyet XI. Károly király mint Bremen és Pommern hercege bocsátott a császár rendelkezésére. 760 gyalogos, 240 huszár, 100 dragonyos sorol be a circumvallatio mentén. Augusztus 31. Haditanács a szövetséges fővezérségnél. Nagy titokban, mert az előző alkalmakkor az ellenség mindenről értesült — probablemente por medio de Ungaros parciales secretos de TeKeli —, valószínűleg a titokban Thökölyhez húzó magyaroktól! Gond az ostromtüzérség hatalmas lőszerfogyasztása, „amely immár a győri és bécsi raktárakból is alig pótolható”. Megfontolandó, támadjanak-e a török tábori sereg ellen, vagy rendeljenek általános rohamot a vár ellen a felmentő sereg szeme láttára. A vezérek elfogadják Lotharingiai Károly zseniális tervét: szeptember 2-án támadást szimulálnak a török tábori sereg ellen, majd frontot váltva megrohanják a vár falait! Másnap minden katonának háromnapi lőszert és élelemporciót utalnak ki. Álhíreket terjesztenek, hogy félrevezessék Thököly kémjeit: nem lesz ostrom, hanem nyílt mezőn keresik az ütközetet. Kinevezik az öt rohamoszlop parancsnokait: a generálisok mellett 3 ezredes, 3 alezredes, 6 őrnagy, 32 kapitány, 39 hadnagy és 39 zászlós van. Lóról szállt vértesek és dragonyosok közül lesz bevetve 38 tiszt, 32 altiszt és 1000 fő pisztollyal vagy karabéllyal felszerelt harcos. Császári sorgyalogság 1500 fő, 23 tiszt és 8 (?) tiszthelyettes, a Bécsi kapunál a brandenburgiak sorából 24 tiszt, 40 altiszt és 500 gránátos, mellettük hasonló számban magyar hajdúk és huszárok. Az immár háromszor sebesült Maurizio d’Aste ismét az elsők közt lehet, s vele lesz barátja, Piccolomini, melléjük beosztva 60 gránátos. D’Aste saját zsebéből oszt ki a számukra 60 dukátot, ha sikere lesz, visszakapja kamattal, mert hatalmas prémiumot ígért a fővezér annak a tisztnek, akinek először sikerül betörnie a városba. D’Aste csak ennyit ír naplója utolsó oldalára: „domani sará il giorno”, vagyis holnap lesz a napja. 1686. szeptember 2. — Buda expugnata! A pihenőnap után reggel sem mozdulnak a keresztények. Majd délben dobpergéssel, zászlókat bontva kilépnek a körvédelmi sávból. Harcrendbe fejlődnek a vértesek, alig egy mérföldnyire a nagyvezér tábora előtt. A törökkel farkasszemet nézve várnak, izzadnak. Nyugtalankodnak a lovak. Délután kettőkor újabb kürtjelek: Hátra arc! Az ezredek fegyelmezetten a circumvallatio mögé vonulnak, és fedezésükben máris támadásra indulhat az öt rohamoszlop. A rohamot a Svábhegyen települt 16 löveg össztüze riasztja, utána néhány percig gyorstüzet ad minden faltörő löveg, mozsár és haubic, így akadályozva a török védőket, hogy elérjék őrhelyeiket. Az északi két fal közti árkot már több napja jórészt feltöltötte 3000 magyar hajdú, ennek ellenére a törökök most erről az oldalról „nem vártak rohamot”. Késve gyülekeztek, mert „a császár hadnépe már jó néhányszor úgy tett, mintha csatára akarna kelni, de nem lett ez egyéb lövöldözők tréfájánál és a bolondozásánál”.[51] Meglepetésükre a lerombolt fal egyik résén keresztül a svábhegyi ütegek pásztázva lövik a falak előterét, s ez lehetővé teszi a császári gyalogság átjutását az árkon és fel a belső falra. D’Aste őrnagy vezeti őket, „si porto all asalto come ad una danza”, „úgy ment a rohamba, mint egy táncmulatságra, és saját kezével tépte a cölöpsort, hogy utat nyisson gránátosainak.” Sikeres északról a két másik támadás is a Bécsi kapuig, erőket von el a diverziós támadás a Víziváros felől, miközben hatalmas lendülettel támadnak a bajorok a palota ellen. A bajor oldalon vezetnek Serényi, de la Verne, von Beck és Badeni Lajos tábornokok, a Fehérvári kapunál vár Savoyai Jenő a dragonyosokkal és 500 főnyi tartalékkal, d’Aspremont vezénylete alatt. A rohamoszlopok élén találjuk ismét a spanyolokat, Escalona, Llaneras, Valero, Zunyiga grófokat, Morán, Marin, Servent, Otanyo, Manrique, Fernandez lovagokat, familiáris hadinépükkel együtt. A császári oldalon d’Aste sarkában támadnak Fuenmayor és Spinola, katalánok, angolok, olaszok. Ezúttal a törökök meghátrálnak, és „alig 45 perc alatt és mindössze negyven hősi halott árán” a keresztények elérik a Szentháromság teret. A 84 éves hadastyán Abdi basát levágják. Közben már a Bécsi kapu felől is tódulnak előre a brandenburgiak és a magyar huszárok. A teret védő janicsárok lépésnyi távolságról adnak le sortüzet, elesik Spinola márki és a fiatal Ottavio Piccolomini. Hét golyó roncsolja az élen rohamozó d’Aste bárót, ki a földön fetrengve üvölt: „fatemi portare i sacramenti!”, „hozzátok hozzám a szentségeket”, s átadja a parancsnoklást Bischofshausen őrnagynak. „Io sono il piu contento uomo del mondo, avendi fortuna di morire a Buda”, „boldog vagyok, hogy Budáért halhatok meg” — mondja a haldokló d’Aste, mikor végre elvonszolják.[52] Ezalatt a Bécsi kapu felől támadó brandenburgiak és a magyar huszárok rátaláltak a zsidónegyedre. Így emlékszik erre a fültanú, Schulhof rabbi: „fül még nem hallott jajveszékelést, az utca tele gyilkolt, meztelenre vetkőztetett tetemekkel… körülmetéltekkel és körülmetéletlenekkel egyaránt”. A zűrzavarban elvész a rabbi jámbor felesége, fiát császári tiszt ragadja el, őt magát a zsinagóga pincéjébe taszítja. Ott vagy harminc katona rabolja a felhalmozott arany- és ezüsttárgyakat. Schulhof életét keresztény rabszolga leánykája menti meg, ki órák hosszat testével fedezi a testes rabbit. „Úgy hevert rajtam, mint valami alkalmatosságon.” Schulhof lelépne, de újból elfogják: ötletszerűen, helyben óhajtják felkoncolni. Közben dúl a harc a palota romjai közt is. Itt szívós a védelem, 2000 janicsár 3 óra hosszat védekezik. A bajorok ismét beveszik az öregtorony[53] csonkját, lövészeik onnan belátják a palota udvarait. Nagyok a veszteségek, több mint 300 fő és három kapitány. A Tophane meidan — a mai Szt. György tér és Dísz tér közt — ezrével zsúfolódnak a védők asszonyai és gyerekei. A harci zaj elhallatszik a kapun túl őrködő Savoyai Jenőhöz. Parancsa az, hogy őrizze a kaput, és ne hagyja a rohamban részt sem vett csőcseléket a várba behatolni. Az ekkor 24 éves, nemrég sebesült Savoyai Jenő a pokoli harci zajtól felhevülve türelmét veszti: megnyittatja a kaput, és üvöltve tör be a várnegyedbe: „nincs kegyelem!”, „give no quarter to the janissaries!”[54] A nyitott kapun utána tóduló hadnép gyilkolni, majd fosztogatni kezd: „Az utcákon patakokban folyik a vér. Közöttük ártatlan gyerekeké is, mert fáj a szívnek bevallani, ők anyjukkal együtt estek áldozatul a közkatonák vak dühének” — „al ciego furor de la plebe militar”. „A katonák elfelejtették első kötelességüket, hogy fegyelmezettek maradjanak, valamint azt, hogy szent cél, amiért harcolnak…, a legborzalmasabb kicsapongásoknak adták át magukat, válogatás nélkül vágtak le öregeket, anyákat és gyerekeiket”, „corrieron arroyos de sangre humana… la multitud de cadaveres se aumentavan”, „a hullahegyek egyre emelkedtek”. Bokáig vérben gázolva próbál életet menteni a traumatizált jezsuita lelkész, „keressük, aki még életjelt ad; netán a kereszténység szentségével bejuttathatnánk az ég birodalmába”. Hogyan lehetne megfékezni, ami fékeveszetté vált, „los irracionales excessos a que se arrijo de la plebe militar”?[55] A Dísz téren összeterelt törökök „fehér turbánjukat letekerve próbálnak irgalmat kérni”. „Ezt látva, Escalona herceg szent gerjedelmében nagy pénzért megváltja húsz fogoly életét”.[56] „Beérkezik gróf Rabatta főhadbiztos, menteni próbálja, ami menthető, a nagy lőszerraktárt és a török élelemraktárt.” Ekkor érkezett lóháton a Várba a fővezér, és egyből rátámadt egy fanatikus török — a testőrök lelőtték. Az újabb vérengzést elkerülendő, gróf Strattman kegyelmet ígér, de egy feltétellel: a fogoly törököknek meg kell adniuk nevüket, rangjukat, beosztásukat. Erre elsőnek jelentkezett a Mufti, majd a Basa helyettese, végül a janicsárok Agája. „Köztük egyetlen hazudta el személyét és rangját, és csak később vallotta be, hogy általa futott az áruló levelezés Thököly és a török nagyvezér között”.[57] Szerencsére jelentés érkezett, hogy a nagyvezér támadásra fejlődik fel, mire a szövetségesek azonnal riadót fújtak, és ezzel a fegyelmezettebb katonák beszüntették a szabadrablást. Hogy a magyarokat is sikerüljön kivonni a szabadrablásból, a fővezér 6000 magyar lovast gróf Pálffy parancsnoksága alatt azonnal a nagyvezér üldözésére rendelt. Mögöttük haladt Caprara generális 6000 vértessel. A magyarok nagy zsákmányban reménykedtek. És valóban, a nagyvezér Fehérvár felé menekülve kénytelen volt elhagyni nehéztüzérségét és poggyásza egy részét. A magyar lovasság a lótáp miatt elsatnyult lovakra hivatkozva jelentette, hogy további üldözésre nem képes.[58] „Ezalatt a vízivárosi zsidók, értékeikkel együtt, a Duna partján horgonyzó csajkákra menekültek. Idáig jutott Schulhof rabbi is, kinek sikerült meggyőznie egy prágai káplárt, hogy nagy sarcot kaphat érte a morva zsidóktól. Este sikerült megkötni az üzletet: a rabbit egy előkelő hölgy vásárolta meg harminc arany tallérért és egy korsó finom neckári borért. Nem mindenkinek volt ilyen szerencséje. A többi dereglyén császári zsoldosok 400 fogságba esett zsidót őriztek. Az őrséget a huszárok vakmerő tömege lerohanta, a zsidók közül sokat megöltek, többen a vízbe ugrottak, és megfulladtak.” Másokat Samuel Oppenheimer bécsi hadiszállító és Hofjude ügynökei váltottak ki. Szender Tausz, prágai zsidó nem kevesebb mint 274 zsidót mentett meg. A törökök megváltásáért nem folyt mentőakció. Közel 6000 túlélő civil került fogságba — asszonyok és gyerekek is —, őket egész Európába széthurcolták. Abdi basa egyik rokona, felismerve az összevagdalt arcú hadastyán meztelen hulláját — a körülötte állók gúnyolódása ellenére —, könnyeivel mosta a szeretett rokont.[59] Szeptember 3-án a Mátyás templomban Te Deumot énekeltetett a két vezér. Még égett a város, és az utcák tele voltak hullákkal, „el incendio aun dirava en la Ciuda, las calles embarasades de cadaveres y la mesma Iglesia Mayor… llena dellos y otras immundancias”.[60] Még a Mátyás templom hajójából sem sikerült teljesen eltakarítani a hullákat és a lótetemeket. A misét azért Marco d’Avianon celebrálta. Teljes számban részt vettek rajta a Jezsuita Rend által kiküldött tábori lelkészek, „kik nemcsak sokak testi egészségét mentették, de főleg sokaknak lelkét, akik hazájuk eretneksége által félrevezetve, az igaz tanítás nyájába lettek visszavezetve.” A várban hagyott majd négyszáz török ágyú, valamint 75 mozsár egy része avult volt és rozsdás, de használhatónak tűnt. Találtak továbbá négy darab, eredetileg keresztény löveget, hatalmas kaliberű, 40 fontos golyóra. A házak romjai alól egyre több fegyver került elő, és a raktárakban is volt még rengeteg kézigránát és petárda. Felbecsülhetetlen értékűek voltak a híres Corvin Mátyás király könyvtárából származó kéziratok, ezeket jórészt Marsigli mentette meg, aki jó egy évet töltött Budán török fogságban, és tudta, hol kutasson. Miután a tüzeket sikerült elfojtani, a török és zsidó rabszolgák az utcákat tisztították meg a törmelékektől és a hulláktól (era sevidumbre de los Esclavos Turcos y Judicos). A keresztények tisztességesen lettek eltemetve, a többi hullát átadták a Dunának (los demás entregados a la corriente del Danubio). A fővezér a fegyelem helyreállítása után — con prontitud increible, hihetetlen sebességgel — összegyűjtött 500 ácsot és egyéb mesterembert, a dunai dereglyékkel hozatott építőanyagot, s mészégetőket is odarendelt. Buda körül letelepített 1000 magyar hajdút, és fizetést is biztosított nekik a védművek helyreállításáért. A várnegyedben munkába léptek a bíróságok is, s egyre több értéket találtak a budai pincékben — ezeket a kincstárakba utalták át. Sok jogásznak adtak munkát a Magyarországon mindig is népszerű öröklési és birtokperek. A Várba települt bürokraták, katonák, papok és jogászok egyre számosabb mesterembernek adtak munkát. Beindult az élet. A helyőrségben maradtak Diependal, Salm és von Beck ezredei, egy bajor, egy szász, egy porosz és egy Rajna-Majna-i század. Összesen 4500 fő báró von Beck parancsnoksága alatt. Todos los Hungaros, itt maradt továbbá mindaz a magyar hajdú, huszár és talpas is, aki a budai dombokon, a Tabánban, a Vízivárosban kívánt letelepülni. Hosszú évekig tartott, amíg Budán újra beindult az élet. Utazók még a 18. század elején is azt írják, hogy Pestről nézve úgy nézett ki a palota, mint egy kísérteties „kiégett koponya”. [1] Diario, előszó.
|
